Ha hiszi, ha nem, az arctornán az arcunk izmait fogjuk megdolgoztatni. Miután elsajátítottuk az alapokat, megtanultuk a technikákat, olyan meglepő gyakorlatokat fogunk végezni az arcizmainkkal, melyekre eddig soha nem gondoltunk volna. De nem csak mi, hanem az arcunk izmai, pl. az a szerencsétlen homlokizom sem gondolta volna, hogy valaha keresztbe fogják feszíteni, vagy az orcánk, hogy különféle irányokba tologatnak, lépegetnek vele. Pedig ez fog történni és még sok más érdekes dolog. Minden azért, hogy az arcunk szép, fiatal, üde és friss maradjon. Rugalmasságát, jó kondícióját tudjuk megőrizni, ill. javítani, ezekkel, a ,,takarások” alatt végzett gyakorlatokkal. A „takarások” védik a bőrünket a ráncolódástól, de nehezítik is az izmok munkáját, még gyorsabb fejlődésre buzdítva őket.

Amikor tanultam az arctornát, egyszer a vonaton a mellettem ülő fiatalember belekukkantott a könyvembe, majd a következő párbeszéd zajlott le köztünk:

Ő: Tessék mondani mi ez, jóga?
Én: Nem, arctorna.
Ő, széles mosollyal: Harcművészet?
Én: Nem, arcművészet!

Ez a kis párbeszéd azonban gondolkodóba ejtett. Rájöttem, hogy ez bizony harc. Harcolunk az idővel, a ráncokkal. Mindkettőnknek ugyanannyi esélyünk van a győzelemre. Ha kitartóak vagyunk és nem hagyjuk magunkat, mi győzünk. Ha nem, akkor az idő. Megmutatja a fogait rajtunk. Én már tudom, hogy mi vagyunk az erősebbek, de szeretném, ha Ön is megtudná.

Ezért szeretettel várom a családias légkörben zajló óráimon, ahol az izmok fejlődésén kívül a kikapcsolódás és a jókedv is garantált.

Lukács Éva
Okleveles arctorna tréner